Kétszáz lépés a boldogság  

Posted by Deszy in

 Ezt a szösszt még a 200. tag alkalmából írtam a Facebook oldalra, és gondoltam, ide is felteszem. Vigyázat, extrém gonoszság! ;)
 
Kétszáz lépés a boldogság


Már látta oltárt, de őt még nem látták a meghívottak. Dahlia pontosan tudta ezt, és megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát. Mélyen beszívta a levegőt, aztán kifújta, ahogy mindig, amikor próbált megnyugodni.

A lépcsőn álldogált, és a korlát mögül leste a tömeget. Ott volt mindenki, akit szeretett. Az új családja és a régi. A szeretett barátok és családtagok szőke, barna, vörös és fekete üstökei jól eső érzésekkel töltötték el: a vendégsereg olyan színes volt, amilyennek a világát is érezte. Mindehhez pedig még hozzájött a meghívottak színesebbnél színesebb talárkavalkádja, és a muglik által viselt öltönyök fekete-fehér kontrasztja, és a nők által viselt könnyű, nyári ruhák árnyalatai.

Az ő viselete szelíd ellentétben állt a vendégekével. Hosszú, fehér ruhája második bőrként ölelte körbe, szorosan, kiemelte testének minden porcikáját. Aztán a ruha valamivel a térde alatt bővülni kezdett, mígnem hosszú csipkeuszállyá vált. Elöl csak szelíd v kivágása volt, hátul viszont Dahlia merészebb énjét tükrözte. Szinte egész hátát szabadon hagyta, megmutatva porcelánfehér bőrét. A ruha Dahlia minden álmát felülmúlta. Egyszerű volt, de az egészet csipkeréteg borította. És ha a csipke még önmagában nem lett volna elég lélegzetelállító, halvány aranyszálakat szőttek bele, melyek úgy tündököltek a fényben, akár szőke fürtjei.

A haja szelíd hullámokként hulltak alá, csak egyetlen csat tartotta őket össze hátul. De nem is volt szükség ennél többre. Dahlia megjelenésének tökéletes kiegészítője voltak a fényes tincsek, ékszerekre nem is volt szükség. Egyedül egy pár fülbevalót viselt a fülében, két kis darab borostyánt, amelynek a színe tökéletes harmonizált a ruha aranyszálaival.

Nem volt csokra. Kezében csupán néhány szál kála volt, amit egy fehér csipkeszalaggal kötöttek össze.

Dahlia nem bírta megállni, újra vendégek felé sandított.

– Hát itt vagy? – kérdezte az előbukkanó koszorúslány. – A vőlegény már aggódik.

Lily mosolya volt az, ami visszarántotta Dahliát a valóságba. Itt volt. Az esküvőjén.

– Máris jövök – felelte Dahlia idegesen mosolyogva.

Lily ekkor felszaladt a lépcsőfokokon, és egy puszit nyomott az arcára.

– Az oltárnál találkozunk! Ha el akarnál ájulni, ott leszek melletted!

Aztán még egyet kacsintott, és már el is tűnt.

Dahlia arra nézett, ahol a lány eltűnt, és biztos volt benne, hogy menni fog.

Hiszen ott várja a szerelme az oltárnál. Ő pedig nem egy gyenge virágszál, akit támogatni kell. Kihúzta magát, és a távolságot méregetve megfogadta magában, hogy olyan kecses és gyönyörű menyasszony lesz az oltár felé vezető úton, amilyen még soha nem volt.

Kétszáz lépés körülre saccolta.

Kétszáz lépés a boldogsághoz.

Csak kétszáz lépés.

This entry was posted on 2012. június 11., hétfő at hétfő, június 11, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

3 megjegyzés

Zita  

Ugye a loo a vőlegény? Nagyon jó !!! nagyon tetszik Dhalia ruhája!!!

2015. április 26. 20:37
Clara  

Nagyon jó! bár én biztosnem a térd alól indítanám a kiszélesedést

2015. június 3. 22:31
Clara  

Nagyon jó! bár én biztosnem a térd alól indítanám a kiszélesedést

2015. június 3. 22:32

Megjegyzés küldése

Kommentek :)