Halálfaló tangó  

Posted by Deszy in







Halálfaló tangó


A Sötét Nagyúr visszatért. A Halálfalók kiszabadultak. Talán még soha nem volt ekkora okuk az örömre. Visszaáll a régi rend, és együtt majd eltakarítják a mocskot. Ez ünneplésért kiáltott.

Bella a Malfoy kúria báltermének egyik sarkában állt, és egy pillanatra sem tudta elszakítani a pillantását a Nagyúrról. Még mindig alig akarta elhinni, hogy visszatért az élete értelme teljes magasságában, pedig a hosszú évek alatt semmi más vágya nem volt. Tudta ő, hogy egy nyavalyás csecsemő nem elég ahhoz, hogy elpusztítsa a legerősebb férfit, a leghatalmasabb mágust a világon.

Minden egyes sápadt pocikáján elidőzött fekete szeme. A hosszú ujjakon, a hegyes körmökön, a fehér, eres karon, azon a csodálatosan sima fejtetőn, végül pedig a részleteken, amiket a legjobban csodált: a vörös pupillákon és a két orrlyukon.

Aztán Bella meghallotta, melyik dalt kezdte játszani a megbűvölt fonográf.

Az ő számukat.

Már a dallamra ringatózni kezdett a teste, és érezte a bizsergést a sötét jegy körül. Az egyik házimanó elővezette a kiválasztott sárvérűt, akinek a szemében rettegés ült.

A Sötét Nagyúr a táncparkett közepe felé sétált, Bella pedig követte a lépteit a helyiség ellentétes sarkából. Középen találkoztak.

A Halálfaló tangó más volt, mint a mocskos mugli változat. Tisztább és őszintébb, szenvedélyesebb és magával ragadóbb.

Bella olyan szorosan a Nagyúrhoz lépett, mint még soha, de még véletlenül sem ért hozzá. A Nagyúr kilépett balra, a boszorkány pedig jobbra, aztán mindketten körbefordultak. Keményen lépkedtek, kíméletlenül. Amikor az első forduló megvolt, a Nagyúr a sárvérűre emelte a pálcáját, és a leghatározottabb Cruciatus-átkot hajtotta végre, amit ember el tud képzelni. A következő fordulónál Bella következett.

Aztán megálltak egymással szemben, magasra emelték a pálcájukat, az ég felé bökve vele, és szikrákat küldtek a táncterem plafonjába. A dallam szinte már követelte a következő elemet: egyszerre néztek megvetően a mugliivadék irányába, és kiáltottak: Készülj a halálra!

Újabb forduló után Bella megérintette a sötét jegyét, ami erre rögtön életre kelt. A Nagyúr csodálattal a szemében nézte az alkarján tekergőző kígyót, aztán együtt emelték tapsra a kezüket: egy, kettő, három.

Aztán minden kezdődött elölről, csak ezúttal a forduló után a következő átok volt soron: az Imperius-átok. Ezt a részt imádta. Mindig meglepetés volt, hogy mit is csináltat a másik a fattyúval. A Nagyúr ezúttal kígyózásra kényszerítette, a sárvérű úgy tekergőzött a padlón, mint néhány másodperccel korábban a jegy a kezén. Bellát finom bizsergés járt át a gondolatra, hogy ő ihlette meg.

A harmadik forduló jelentette a csúcspontot. A dal utolsó hangjainál szembefordultak a sárvérűvel, és pálcájukat felemelve tökéletes összhangban hajtották végre a befejező elemet.

– Avada Kedavra! – szólt együtt a hangjuk, és abban a pillanatban egy féreggel tisztább lett a világ.

This entry was posted on 2012. július 1., vasárnap at vasárnap, július 01, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

2 megjegyzés

Hű... megborzongtam tőle. Hatalmas ötlet. Imádom. :)

2012. július 2. 9:17

ejj ha ez aztán az átélés... a másik oldal szemszögéből nézve csodálatos történet :)

2014. október 18. 22:31

Megjegyzés küldése

Kommentek :)