Hol csattan a puszika?  

Posted by Deszy in


Hol csattan a puszika?


Dahlia egyáltalán nem örült a közös feladatnak. És még csak Rose-t sem hibáztathatta, hiszen nem ő találta ki, hogy Oliverrel kell együtt dolgoznia. De mégis egyszerűbb volt őt okolni, mint beletörődni, hogy így alakult és senki nem tehet róla.

Együtt kellett dolgozniuk. Kettesben.

És ha ez még nem lett volna elég idegesítő, a fiún látszott, hogy roppantul élvezi a helyzetet. Az arcán ott ült az a tenyérbemászó, felsőbbséges vigyor, és Dahlia tudta, hogy már csak percek kérdése, hogy következzen a szokásos Oliver-féle szóáradat.

– Van ötleted, hol kezdjük? – kérdezte meg, hogy a témára irányítsa Oliver figyelmét.

– Mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy kényelmesen elhelyezkedünk – felelte a fiú, és közben hívogatóan ütögette a combját.

– Ha számodra az a kényelmes, hogy a lábadat ütögeted, csak tessék! – válaszolta Dahlia, pedig pontosan tudta, mi is volt a fiú célja. Közben lehuppant az Olivertől legtávolabbi székbe. – De azt remélem, nem várod el, hogy én is csatlakozzak.

– Lennének ötleteim, hogy miben csatlakozhatnál hozzám.

– Helyes, akkor neki is kezdhetünk a közös munkának.

– Te is tudod, hogy nem erre gondoltam.

– Te pedig tudod, hogy nincs esélyed.

Egy ideig még farkasszemet néztek. Egyikük sem akarta elkapni a pillantását, mert akkor a másik győz. A szempárbajnak végül Hóborc vetett véget, aki belebegett a terembe.

– Két szerelmes tubica, hol csattan a puszika?

Dahlia elpirult, pedig tudta, hogy ez még nem lenne indok rá. Mert egyáltalán nem érdekelte Oliver sem, és az sem, hogy Hóborc mit gondol.

– Bár szívemből szóltál, jobb szeretnék inkább kettesben maradni a hölggyel, hogy a második szakaszba kerülhessünk – somolygott Oliver Hóborc felé. Őt egyáltalán nem zavarta, amit mondott. – De ha ragaszkodsz hozzá, a Véres Báró is csatlakozhat hozzánk, és akkor majd négyen csapunk egy jó kis partit.

Hóborc tudta, hogy Oliver nem blöfföl. A Véres Báró a Mardekár-ház szelleme volt, és biztos segített volna nekik. A szellem végül morcos képpel kiúszott a teremből, de az előbb kitalált szellemes rigmust tovább ismételgette.

– Látod, még Hóborc is észreveszi a köztünk lévő szikrákat – nevetett Oliver.

Dahlia érezte, hogy az előbbi pirulás kezd átalakulni dühös lilulássá. Mégis erőt vett magán, mert nem akart örömet okozni neki. Számtalanszor keveredett már vele szópárbajba, ezeknek pedig szinte soha nem akart vége szakadni. Most pedig mindennél jobban vágyott arra, hogy minél hamarabb vége legyen a találkozójuknak.

– Szóval... A Reggeli Próféta szerint édesanyád lett a legjobban öltözött boszorkány. Mit szóltál, amikor ezt megtudtad?

– Arra gondoltam, hogy van valaki, aki sokkal jobban megérdemelné – kacsintott rá Oliver.

– Tehát nagyon örültél neki, értem. Te mit gondolsz, mikor volt eddig a legszebb?

– Olyan szép még soha nem volt, mint te.

Dahlia most már tényleg nem bírta tovább, felpattant a székről.

– Azt hiszed, én ennek örülök? Divatról beszélgetni egy akkora fajankóval mint te? Nem az én ötletem volt, és elhiheted, ha valahogy elkerülhettem volna, akkor megteszem. Inkább takarítanám Hagrid férgeinek ládáját, mint hogy veled kelljen interjút készítenem.

De még mindig nem adta ki magából teljesen a mérgét.

– Nálad idegesítőbb, nagyképűbb alakkal még sohasem találkoztam. A flörtöléseddel az őrületbe kergetsz, és nem veszed észre, hogy nem mész vele semmire. – Dahlia rájött, hogy túlságosan is eltért a tárgytól. – Ez az interjú veled reménytelen, mindketten tudjuk. Te és a divat az két külön világ.

– A Mágiaügyi Minisztériumban viselt lila Saranello dísztalárja tetszett a legjobban.

Dahliát rettenetesen meglepte, hogy a fiú ismeri egy divattervező nevét, de nem hagyta magát becsapni.

– Ne légy nevetséges! Mágiaügyi Minisztérium nem létezik. Nem vagyok teljesen hülye.

– Hülye nem vagy. De mugli származású, az igen. – Dahlia pontosan érezte a hangsúlyból, hogy Oliver ezúttal komolyan gondolja, amit mond. Tehát Mágiaügyi Minisztérium valóban létezik, ő pedig épp most csinált magából hülyét előtte.

– Sok dolgot nem tudsz még, de bármire is vagy kíváncsi, én szívesen megtanítalak rá.

Ez volt Dahliának az utolsó csepp a pohárban. Kiszáguldott az ajtón, de mielőtt még elment volna, visszaszólt.

– Az interjúnak vége. Elég anyagom van, hogy megírjam a cikket. – És ha Merlin is megsegít, soha többet nem kell veled interjúznom – tette hozzá magában.

This entry was posted on 2012. július 4., szerda at szerda, július 04, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 megjegyzés

Megjegyzés küldése

Kommentek :)