I Wish I Was The Moon  

Posted by Deszy in


I Wish I Was The Moon


Évek óta nem néztem meg jobban a Holdat. Féltem tőle. És még most is félek. Azt érzem, hogy minden bajom okozója az a fénylő gombóc az égen. Persze tudom, hogy ez nem így van. Ha én nem vagyok vérfarkas, James és Sirius akkor is meghalnak, Peter pedig árulóvá válik. Életem legnagyobb tragédiáit nem is a vérfarkasságom okozta.

Miért töltöttem mégis azzal az egész életemet, hogy magamat bűntettem? Magamat és a környezetemet. Valami olyanért, amiért nem is mi vagyunk a felelősek. Még csak nem is a Hold.

Mégis rettegtem az ezüstös fényt, a világosságot, amit éjjel adott. A kifli alakot, és a kört is.

Most pedig itt ülök egyedül, és a Holdat bámulom. És most először életemben másként nézek rá. Nem a fenyegetést látom benne. Egyszerűen csak azt, ami: egy fénylő égitestet.

Fáradt vagyok és öreg. Egész életemben magamat bűntettem. De hát nem én tehetek arról, hogy így érzek? Soha nem fogadtam el magam. Menekültem mindenkitől. És ha valakit mégis közel engedtem, azt szinte biztosan ellöktem magamtól.

Harry szavai jutnak az eszembe.

Én biztos szégyellném őt. Sose hittem volna, hogy az az ember, aki megtanított legyőzni a dementorokat – egy gyáva alak.*

Először olyan volt, mintha megforgatott volna egy tőrt a szívemben.

De most, hogy itt ülök egyedül... Magamra maradva az egyetlen dologgal, amitől világ életemben rettegtem. Mi van, ha igaza van? Valóban gyáva vagyok? Valóban elárulom James emlékét azzal, amit tenni készültem?

Arcomat a kezembe temetem, mert tudom, hogy Harrynek igaza van. Egy gyáva féreg vagyok. És nem azért, mert vérfarkas lettem, hanem azért, mert idáig süllyedtem.

Megint felsandítok a Holdra. Ha Harry szembenézett a legnagyobb félelmével, Harry, aki még csak tizenhárom éves volt, én is képes vagyok rá.

Meredten bámulom a fejem felett ragyogó félholdat, és ámulok. Fájdalmasan gyönyörű. Semmi más nem jár a fejemben, mint hogy bárcsak olyan gondtalan lehetnék és szép, mint az a fénylő gömb az égen.

És abban a pillanatban mintha valami kínzó érzés múlni kezdene. Mintha mázsás súlyok hullanának le a mellkasomról.

Várfarkas vagyok. De ember is vagyok. A Süveg a Griffendélbe osztott, valahol lennie kell bennem bátorságnak, amit úgy áhítok. A legjobb barátaimnál bátrabb embert nem ismerek. Nekem is bátornak kell lennem.

Ember vagyok. Tanár vagyok. Férj vagyok. És Apa leszek.

Könnyek jelennek meg a szememben, aztán lassan apró patakokként csordogálni kezdenek az arcomon. De nem törődöm azzal, hogy letöröljem őket.

Fiam lesz! Vagy lányom!

Magam előtt látom Tonksot, ahogy a kicsivel játszik. Remélem, olyan lesz mint ő. Édes és vicces és ártatlan és gondtalan.

De a gyengébbik oldalam reméli, hogy valamennyi lesz benne belőlem is.

Egy kis apróság, akit mi hozunk erre a világra. Egy új élet.

Éledni kezd a szívemben a remény. Hazamegyek a családomhoz. Ott leszek velük. Jóban és rosszban. Ha egészséges lesz, örülni fogok. Ha pedig örökölte a vérfarkasságot... Megtanítom majd neki, hogy éljen túl és hogyan találja meg azokat a barátokat, akik ott lesznek vele mindig, bármi történjen is. Mesélek neki Jamesről, Siriusról, Harryről, és a mamájáról, akik tele voltak szeretettel.

A Holdra nézek, és tudom, hogy még van egy utolsó küldetésem, mielőtt hoppanálok.

Térdre rogyok, és a Holdhoz fohászkodom. Könyörgök, hogy a gyermekemnek ne kelljen megtapasztalnia azt a borzalmat, amit nekem.

Aztán végleg eldobom magamtól a fájdalmat és a kínt. Talpra állok, és boldogan indulok vissza Dorához, hogy vele legyek és a gyermekünkkel.

----------------------------------------------------------------------------------
*Idézet a Harry Potter és a Halál ereklyéi című könyvből. 

This entry was posted on 2012. július 27., péntek at péntek, július 27, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

2 megjegyzés

Gyyönyörű szép lett :)

2012. július 29. 18:24

Örülök, hogy tetszett. :D

2012. július 29. 18:31

Megjegyzés küldése

Kommentek :)