Egy Dursley Roxfortban - Érdekesség  

Posted by Deszy in

Sziasztok!


Ez nem is annyira az EDR-hez kapcsolódik, most egészen konkrétan a Scorpiusos Kérdezz-Felelekhez. 

Írtam, hogy Scorpius két legjobb barátja Benedict és Colin. 

Két érdekesség kapcsolódik a névválasztáshoz. 

Amikor nevet kellett választanom Scorpius legjobb barátainak, olyan neveket kerestem, amik régiek. Nem tudtam volna elképzelni, hogy pl. Rickynek hívják valamelyiket. 

Lényeg a lényeg, a két nevet az egyik kedvenc történelmi romantikus szerzőm, Julia Quinn Bridgerton család sorozatából választottam. (Nyolc könyv, nyolc testvér, sorban az ABC betűinek megfelelően elnevezve.)

Másrészt két általam nagyon szeretett angol színészt is így hívnak: Benedict Cumberbatch és Colin Firth.

2 megjegyzés »

Kérdezz-Felelek Scorpiusszal  

Posted by Deszy in

Kérdezz-Felelek Scorpiusszal
 

Draco milyen apa?:)
Most mesélhetném, hogy minden este együtt vacsoráztunk a kandalló előtt, ő meg mesélt nekem, de ez nem lenne igaz. De azért különösebben rossznak sem mondanám. Átlagos.

Mit gondolsz arról, hogy apukád 16 éves korában halálfaló volt?
Hozott egy rossz döntést, aminek a következményeit azóta is nyögi.

Szereted a neved?
Nem különösebben, elég őrült név, ha belegondol az ember. De legalább különleges. Illik hozzám.

És a Roxfortot szereted?
Igen. Nem mondom, hogy nem jó néha otthagyni az őrültekházát nyáron, de azért elég jól elvagyok.

Anyás vagy apás voltál kiskorodban?
Anyás, ha már muszáj választani. De soha nem okozott különösebb gondot, ha egyedül hagytak.

Mit csinálnál, ha egy lovat találnál a fürdőkádban?
Keresnék egy másikat. Kádat, nem lovat.

Ápolod a rokoni kapcsolatot Teddy-vel?
Nem.

Hogy írtad meg a cikket a szőkékről?
Bár Rose azt hiszi, nagyon okos... Mindenesetre attól, hogy nem vagyok mugli származású, utána tudok nézni a dolgoknak. És vannak kapcsolataim, bármilyen meglepő, mugli származású ismerőseim is. Nem volt különösebben nehéz feladat.

Mi a véleményed nagypapádról? mesélj róla *.*
Mármint Lucius nagypapára gondolsz? Elég régi vágású. Család mindenek felett, büszke az aranyvérűségünkre még mindig. Ennek ellenére jobban szereti inkább meghúzni magát. Gondolom, ez a háború miatt van így, mert a régi történetek szerint társasági ember volt fiatalabb korában.

milyen volt a /pici/ gyerekkorod?
Amilyen a legtöbb aranyvérű gyereknek. Vigyáztak rám, teljesítették minden kívánságomat. De elég sokszor voltam egyedül, vagyis szolgákra vagy a nagyira hagyva. De néha jobb is volt egyedül. Aztán miután először varázsoltam tudatosan – három éves voltam – kifejezetten élveztem, hogy dolgokat reptethetek. Elszórakoztattam magam.

szeretsz a Mardekárba járni?
Igen.

kik a legjobb barátaid?
Benedict és Colin.

apád vagy Lucius mesélt neked a fiatalkori hódításaikról/Nôk/?
Ez nem olyan téma, amiről nagyon beszélgetni szoktunk. Nem sokat tudok, és jobb is így.

mi a kedvenc állatod?
Nem hiszem, hogy van ilyen.

hány gyereket szeretnél?
Egyelőre egyet se. De tovább kell vinnem a Malfoy nevet.

mi akarsz lenni ha nagy leszel?
Nem szorulok rá, hogy dolgozzak.

milyen tanuló vagy?
A legjobb.

mi a hobbid?
Rose idegesítése annak számít? Egyébként szeretek kviddicsezni meg olvasni. (Bár ezzel a Mardekárban nem szokás annyira dicsekedni.)

kedvenc tantárgy?
bájitaltan

mi a véleményed a muglikról?
mit gondolsz sok varázsló vérmániájáról? ( mármint hogy valaki aranyvérű, vagy mugli születésű, esetleg vérárulónak titulált)
(Ezt a két kérdést Scorpius szerette volna egyben megválaszolni – Deszy)
Gondolom, hallottatok már a családomról, ezért a kérdés.
Most mondhatnám azt, hogy imádom a muglikat, de ez nem teljesen lenne igaz. Nincs velük különösebb bajom, nem célom kiirtani vagy elnyomásba dönteni őket, de nem is érdekelnek.
Ugyanez érvényes a „vérmániára” is. A Malfoy család sok évszázadra vissza tudja vezetni a családfáját, és erre büszkék vagyunk. De a közhiedelemmel ellentétben nem csak aranyvérűek vannak rajta, hanem félvérek is.
Nincs bajom a mugli származásúakkal, de azt azért el kell ismernie mindenkinek, hogy hátrányból indulnak azokkal szemben, akik a varázslóvilágban nőnek fel – már abból fakadóan is, hogy amíg nem kapják meg a meghívójukat a Roxfortba, valószínűleg nem is tudnak a képességeikről.
És mivel elég sokat kérdeztetek a magánéletemmel kapcsolatban is, elmondom, hogy nem igazán tudom elképzelni az életemet valakivel, aki nem tud varázsolni. Nem hiszem, hogy hosszú távon problémák nélkül működhet a dolog, ezt számos példa bizonyítja a történelemből is.

kedvenc étel?
Nincs.

milyen zenéket hallgatsz?/már ha hallgatsz/
Nem igazán szoktam, de ha érdekel valakit, tudok hangszeren játszani.

voltál már szerelmes/esetleg most is/?
Nem és nem.

ki apád legjobb barátja?
Nem igazán vannak barátai. Összejár egy-két családdal, de annyira nem közeli a kapcsolat.

milyen nálatok egy családi karácsony?
Családi vacsora szokott lenni, átjönnek a nagyszüleim is. Leülünk, hétfogásos vacsora, ilyesmi. Közben előkerülnek a Malfoy család dicsőségét zengő történetek, aztán kapok valami drága ajándékot. Régebben még feljött anya, hogy mondjon nekem egy mesét, de erről már régen leszoktunk.

Milyen a szüleid kapcsolata? (érdekházasság, vagy szeretik egymást? sokat veszekednek? stb)Nem szoktak veszekedni, soha nem hallottam őket veszekedni. Szerintem talán szeretik egymást, de nem gondolom, hogy lángoló szerelem lenne.

Milyen a kapcsolatod anyukáddal, s milyen apukáddal?
Gondolom a szokásos gyerek-szülő kapcsolat. Bár anyával valamivel szorosabb.

Ha tehetnéd, mit változtatnál meg magadon?
Semmit. Jó vagyok így.

Szoktak kellemetlenségek érni csak azért, mert Malfoy vagy?
Mindig vannak, akik irigylik a családunk vagyonát vagy pozícióját, de már megszoktam.

Tetszik Rose?
Merlinre! Nem!

Fogadtál már? S ha igen, mire, és mi lett a vége?
Előfordult már. De magánügy.

Mi eddigi életed legrosszabb pillanata?
A nagyanyám halála. Szerettem.

Mi a legjobb?
Amikor jobb jegyet kaptam a vizsgáimon, mint Rose. Öröm volt nézni.

Szeretnél testvért?
Nem.

Nem unod, hogy válaszolgatnod kell ezekre a kérdésekre?
Volt már rosszabb.

Milyen fajta lányok jönnek be neked?
Nincs konkrét típusom, inkább azt tudom, mi az, amiből inkább nem kérek.

Tudsz róla, hogy James után te vagy a második legjobb pasi a Roxfortban?
Nem hiszem, hogy ez így lenne. Már úgy értem, szerintem az első hely az enyém.

Mi a véleményed Potterékről, Weasley-ékről és Dahliáról?
Szeretem őket elkerülni a lehető legmesszebbre. Nem mondhatnám, hogy a családjaink között túlságosan szoros lenne a kapcsolat. Legjobban még Rose-t ismerem, mert őt kénytelen vagyok elviselni. Albusszal is egy évfolyamra járok, de ő csöndesebb fajta. Illetve néhányukhoz a kviddicspályán van még szerencsém.

0 megjegyzés »

Roxforti Hírmondó - Scorpius cikke  

Posted by Deszy in

Sziasztok!


Talán még emlékeztek rá, hogy amikor Scorpius belépett a Roxforti Hírmondó szerkesztőségébe, Rose valami egészen Scorpiushoz nem illő feladattal bízta meg. (Nyilván azért, hogy idegesítse a fiút.) Egészen pontosan arról kellett cikket írnia, hogy a muglik hite szerint a szőkék értelmi színvonala alacsonyabb. (Rose direkt nem árulta el neki, hogy ez csak a nőkre vonatkozik.)

Scorpiust azonban nem kellett félteni. Megírta a cikket, és Rose legnagyobb felháborodására még jól is sikerült. Sőt, a fiúnak sikerült úgy megírnia, hogy néhány apró utalással visszavágjon Rose-nak a feladatért. 

Nem terveztem megírni a cikket. De ma van a kedvesség világnapja, és amikor azon gondolkoztam, milyen meglepivel is kedveskedhetnék nektek, éppen a Scorpiusos interjún dolgoztam. És hopp! Biztos voltam benne, hogy ez az, amit meg kell írnom. Rettenetesen élveztem az írását, egyrészt azért, mert tudtam, hogy Scorpius apró elrejtett - vagy nem is annyira elrejtett - dolgokkal papíron folytatja a párbajt Rose-zal, másrészt azért, mert figyelnem kellett arra is, hogy stílusában ne legyen ugyanolyan, mint Rose cikke. Hiszen ezt Scorpius írta. Remélem, sikerült. :)


A haj és az értelem kapcsolata
Mugli legendák a szőke hajról


A mugliknak – akármilyen naivak legyenek is sokszor – ugyanúgy megvannak a maguk legendáik, mint nekünk. Ezek persze legtöbbször minden alapot nélkülöznek, vagy ha némi igazság rejlik is bennük, akkor is csak a tények felső rétegét kapargatják. E cikk szerzője nem kíván összefoglalót nyújtani ezekből, talán képtelenségnek is tűnik összegyűjteni minden babonájukat. Egy azonban – nyilvánvaló okokból – megragadta a nagybecsű szerkesztőség figyelmét.

Évszázadok óta él ugyanis az a feltételezés a muglik között szerte a világon, hogy a szőke nők értelmi képességei finoman szólva is alacsonyabbak. A hit teljesen komoly és vicces formában is terjed, főképp az ellenkező nem képviselői körében. Az úgynevezett „szőke nős viccek” rendkívüli népszerűségnek örvendenek. Ezek meglehetősen széles tartalmi körből táplálkoznak, egy azonban minden esetben közös bennük: a szőke nők butaságából űznek tréfák.

A varázslók és boszorkányok között terjedő pletykákkal ellentétben azonban a muglik véleménye csupán a nő nemű szőke egyedekre terjed ki. Sőt, a szőke hajú férfiakhoz kötődő történetek ezzel teljesen ellentétes képet mutatnak. A szőke hercegek már évszázadok óta képezik a muglik lányos álmainak tárgyát. A mugli mesék szerint a szőke herceg fehér lovon közlekedik, kardot hord magánál, és bármilyen veszéllyel szembenéz – sárkányokkal, gonosz mostohákkal vagy akár hatalmas erejű varázslókkal. Azaz megtestesíti mindazt, amiről egy nő álmodhat: bátor, intelligens, jóképű és romantikus érzelmekkel teli.

A muglik – nem meglepő módon – eddig egyik szőkeséghez fűződő állítást sem tudták bizonyítani. Ez azonban nem fékezi meg őket abban, hogy a mindennapokban tényként kezeljék őket.


Következő cikkünkben a vörös hajhoz fűződő babonákkal foglalkozunk majd. Kiderül, miért gondolják azt – nem is ok nélkül –, hogy a vörös hajúak kapcsolatban állnak az ördöggel, és csak rosszat hozhatnak az ember fejére – legyen az mugli, varázsló vagy boszorkány.

5 megjegyzés »

Edevis tükre  

Posted by Deszy

Edevis tükre



Edevis tükre. Már hallottam róla kisebb koromban. Még gondolkoztam is rajta, hogy vajon mit látnék, ha egyszer belenézhetnék.

Most pedig itt vagyok. És ahogy közelebb lépek a tükörhöz, életemben először biztos vagyok benne, hogy mit fogok látni.

És igazam van.

Én ugyanúgy nézek ki, mint mindig. De nem időzök el a saját arcomon, szinte csak egy pillantásra méltatom, hogy biztos lehessek benne, nem valaki más áll mellette.

Mert tényleg Ő van ott. Nem szebb, nem csábítóbb, mint az életben. Olyan, mintha csak ott állna előttem. De nem is vártam, hogy gyönyörűbb lehet, mint amilyen a valóságban. Hosszú, szőke haja, amiben annyira szeretném, ha elmerülhetnének az ujjaim. Puha lenne és selymes, és tudom, hogy azt is érezném, hogy a hajszálai vastagak és erősek. Mint amilyen ő maga is. A szeme pedig csillogó zöld, benne azokkal az apró arany pöttyökkel, amiket először észre sem vesz az ember.

Nevet. Rám nevet. Azon nevet, amit én mondtam neki. Aztán szerelmesen rám néz, belém karol, és csókot nyom az arcomra. Én pedig egyszer csak kinyúlok érte, átkarolom a derekát, és magamhoz szorítom. És tudom, hogy mit fogok csinálni. Vagyis hogy a tükörbéli énem mit fog csinálni. Mert én is ugyanezt tenném. Lehajolok, és megcsókolom.

De előtte még mondok neki valamit. A hangom nem hallatszik, csak azt látom, hogy az ajkaim mozognak. De pontosan tudom, mit mondok.

Dala.

2 megjegyzés »

Két iskolaelső  

Posted by Deszy in

Az Az iskolaelső folytatása

Két iskolaelső


James kényelmetlenül fészkelődött, egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát. Soha nem volt határozatlan, a legtöbb emberrel megtalálta a közös hangot, ha pedig nem, akkor is tudta mit kell mondani. Egyetlen ember létezett a világon, aki mellett mégis elvesztette ezt a képességét: Lily.

Sok év eltelt már azóta, James mégis pontosan emlékezett arra a pillanatra, amikor először megpillantotta. A gyomrából elkezdett felfelé kúszni az a furcsa érzés, hogy bizonyítania kell a lánynak. Azóta már hat év telt el, de az érzés még mindig ugyanaz volt. Közben voltak már barátnői, rengeteg lánnyal randizott, ami azt illeti, de Lily mindig Lily maradt.

Ami már csak ezért is meglepő volt, mert az érzései a lány iránt igenis változtak. Először csak azt látta, hogy a lány szép. Aztán minél tovább nézte, annál biztosabb volt benne, hogy Lily nem csak simán szép, hanem gyönyörű. Az évek során megismerte minden egyes szeplőjét, minden sötétebb pontocskát a szemében.

De nem csak ezért változtak az érzései. Sokan azt gondolhatták, hogy felszínes, de nem volt az. Imádta, hogy Lily nem olyan, mint a többi lány. Határozott volt, és bárkivel és bármivel szembeszállt a szeretteiért. És James mindennél jobban szerette volna, ha őérte is így harcolna. Imádta, hogy Lily az egyik pillanatban olyan, mint egy tigris, a másikban viszont mint egy szelíd kiscica. Az ő vállán lehetett sírni, mindenkivel kedves és türelmes volt. Na jó, talán James kivételével... Bátor volt és okos, kedves és érzékeny, erős és sebezhető. Mindent megteljesített, amire James vágyott.

De akárhogy próbált is bizonyítani előtte, mindig rosszul sült el a dolog. Nem tagadhatta, mindig hülyét csinált magából, amint meglátta a vörös hajat meg a csodálatosan zöld szempárt.

Épp ezért álldogált most mozdulatlanul a peronon. Próbálta összeszedni minden erejét, hogy végre elinduljon a lány felé. Nem félt, illetve annyira nem, hogy megfutamodjon. Ráadásul iskolaelső volt, ahogyan a lány is, és nem kerülhette volna el a találkozást, akkor sem, ha akarja.

Aztán James meghallotta Sirius kiáltását:

– Áldásunk rátok!

És ezzel egy időben érezte a szúrást is a fenekében. Már megint Sirius és az átkozott szúróátka!

– Ezt még visszakapod – mormolta James, miközben akaratlanul megugrott.

Még hallotta Sirius kacagását, miközben elindult Lily felé.

Nem volt nehéz kiszúrni a lányt a tömegben, akármit hordott is össze Sirius. Persze, rengeteg Weasley volt a peronon, és ahol a Weasley család megjelent, ott radikálisan megnőtt a vörös hajúak aránya, de az ő vörösük közelébe sem ért annak az árnyalatnak, amilyen Lily haja volt. Tökéletesen illett a lányhoz: mintha a benne lobogó tűz terjedt volna ki a hajára is.

Két lány álldogált Lily mellett. James mindkettőt ismerte. Ami azt illeti, ha Lily nem is, a barátnői szívesen összejöttek volna Jamesszel már évekkel korábban is. Eve és Mary – mert így hívták a két lányt – rögtön mosolyogni kezdtek, amikor látták, hogy a fiú közeledik. Ami azt illeti, mintha kicsit ki is húzták volna magukat. James ezen magában jót derült. Hízelgett a hiúságának.

De aztán elég volt egy pillantás Lilyre, hogy az egóját rögtön a földbe döngöljék. Lily szúrós szemekkel nézett rá, és bárki – még az is, aki életében először látja őket – megmondta volna, hogy nem örül James társaságának.

Nem fogta vissza magát, ennek rögtön hangot is adott.

– Te meg mit keresel itt?

Mary figyelmeztetőn oldalba bökte barátnőjét, ezzel is jelezve, hogy ő nem szeretné, ha a lány elkergetné Jamest.

– Nem jöhetek ide köszönni? – James próbált lazának tűnni, pedig a gyomrából induló csomó már a torkánál járt.

Lily még szigorúbban nézett rá, és a tekintetével mintha azt mondta volna: Erre a válasz nyilvánvalóan nem.

James kicsit jobban kihúzta magát, hátha a lány észreveszi a talárjára tűzött jelvényt. Nem igazán fűlött hozzá a foga, hogy dicsekedjen. És amúgy is jobban örült volna, ha Lily magától jön rá, hogy ő is iskolaelső.

De sajnos Eve gyorsabb volt.

– James Potter iskolaelső? – kérdezte hallhatóan meglepetéssel.

De Jamest egy cseppet sem érdekelte Eve reakciója. Csak Lilyre figyelt, aki mintha rögtön elsápadt volna, amikor ezt meghallotta. Aztán kicsit előrébb hajolt – nem túl feltűnően, de James minden mozdulatára ráhangolódott –, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy a jelvény nem hamisítvány-e.

– Biztosíthatlak, valódi – jelentette ki James, és Lily pirulásából már biztos lehetett benne, hogy tényleg ez járt a lány fejében.

– De te nem is voltál prefektus – világított rá Lily. És ez is volt az igazság.

– Nem. De úgy tűnik, valaki észrevette, hogy benőtt a fejem lágya.

Lily horkantott, aztán erőt vett magán, és megköszörülte a torkát.

– Gratulálok – nyögte ki, mintha valami fájdalmas kötelességet teljesítene.

James vigyorgott. Ennél nagyobb bókot még soha nem hallott a lány szájából. És persze ez sem volt konkrétan bók, de mégis... Nem mondhatta el, hogy Lily volt a legfőbb oka annak, hogy próbált komolyabban viselkedni. Mert meg akarta mutatni neki, hogy nem csak egy üresfejű kviddicsjátékos, aki másra sem képes, mint hogy szoknyák után futkos. Soha nem vágyott különösebben sem a prefektusi, sem az iskolaelsői címre. És amikor végül megkapta, akkor sem a büszkeség volt az első érzése. Hanem az, hogy ezzel végre bizonyíthatja Lilynek, hogy megváltozott.

És most ott állt vele szemben, és úgy érezte, tényleg új ember lett belőle.

– Én is gratulálok – felelte. – Megérdemelted.

Lily megint elpirult. És bár tudta, hogy nem vágyik a lány nem vágyik az ő bókjaira, örömmel töltötte el, hogy ilyen hatást ért el néhány szóval. Udvarolni fog neki. Nem úgy, mint az eddigi lányoknak. Hanem igazán. Bókolni fog neki, figyelmes lesz vele, még az ajtót is kinyitja előtte. Ajándékot is küld majd neki, de csak apróságokat, mert pontosan tudta, hogy Lily a nagy ajándékokból csak arra következtetne, hogy meg akarja vásárolni.

Meg fogja hódítani, kerül, amibe kerül.

0 megjegyzés »

Az iskolaelső  

Posted by Deszy in

Az iskolaelső


– Fiúk, most már tényleg ideje felkelni – kopogtatott Mrs. Potter James és Sirius ajtaján már harmadszor aznap reggel, de válaszként már megint csak morgást kapott. Úgy döntött, kicsit keményebben kell próbálkoznia, mert ezek ketten soha nem jutnak el a Roxfortba. – Ne akarjátok, hogy bemenjek.

Újabb morgás. Aztán valami zörgés hallatszott a szobából, és végül James hangja.

– Felkeltünk.

Mrs. Potter megcsóválta a fejét, és ott hagyta őket, abban a reményben, hogy végre tényleg felkelnek.

James valóban felkelt, és már el is kezdett öltözni, Sirius azonban még mindig az ágyban hevert. Hason aludt, mint mindig, és egyik kezét a párna alá csúsztatta. James végül feladta a szólongatást, és radikálisabb módszerhez fordult: barátja fejéhez vágta a saját párnáját.

– Áú – nyögött fel Sirius, de legalább végre felébredt. – Egész évben ilyen követelőző lesz az iskolaelső úr? – kérdezte, miközben álmosan felült, és egy ásítás kíséretében próbálta kidörzsölni az álmot a szeméből.

James erre szokatlan módon nem reagált valamilyen csípős megjegyzéssel. Helyette megjegyezte, hogy bármennyire szeretne a repülő motorral megérkezni az iskolába, jobban járnak ha inkább a Roxfort Expresszt választják.

– Ne! Pedig ez az évszázad legjobb ötlete. Egész évben erről beszélnének.


Egy órával később már készen álldogáltak a szobájukban. Minden ruhájukat és könyvüket bedobáltak a táskáikba, bár Sirius megjegyezte, hogy utóbbiakra szerinte nem lesz szüksége, bármennyire ragaszkodott is hozzá Mrs. Potter, hogy minden könyvet megvegyen ő is.

Hihetetlen módon élvezték, hogy már mindketten betöltötték a tizenhetet, így amit csak tudtak, varázslattal csináltak. A táskájukat is a pálcáikkal lebegtették ki, és a lépcsőn lefelé azon versenyeztek, hogy melyikük tudja magasabban és gyorsabban lejuttatni a sajátját a földszintre.

Mrs. Potter csak a fejét csóválta, amikor ezt látta, Mr. Potter pedig szélesen vigyorgott, mintha csak a régi szép idők jutnának eszébe a fiúkról. Valószínűleg így is volt.

– Már végzősök – szipogta Mrs. Potter, és megölelte őket. Aztán komolyabb hangra váltott. – Mindkettőtöktől sok R.A.V.A.S.Z.-t várok.

– Tudja, hogy számíthat ránk – mosolygott Sirius hamiskásan.

– Pont az a baj, hogy túl jól ismerlek titeket. James, miért nincs kint a jelvényed?

James elpirult.

– Anya!

– Csak semmi anya! Büszkének kell lenned rá.

Sirius felnevetett, aztán tettetett komolysággal azt mondta:

– Ne aggódjon, Mrs. Potter, majd én gondoskodom róla, hogy mindig rajta legyen.

James inkább nem akarta belegondolni, hogy Sirius miként gondoskodna erről, mert látta, hogy barátja megint valami csínyt forgat a fejében.

– Na, de induljatok. Még utoljára el kell érnetek a Roxfort Expresszt.

Mrs. Potter még nyomott egy puszit a két fiú arcára, aztán James és Sirius már a peronon álltak. Mindketten csont nélkül tették le a vizsgát hoppanálásból.

Az állomáson rögtön meglátták Remust és Petert is. Megveregették egymás vállát.

– Megint együtt a banda!

– Tekergők mindhalálig – tette hozzá James.

Sirius azonban észrevette, hogy legjobb barátja mintha még keresgélne valakit a tömegben.

– Hiányzik valaki? – kérdezte, hogy heccelje Jamest. Mert pontosan tudta, ki után kutat ilyen nagy érdeklődéssel.

– Mi? Nem!

– Túl sok a vörös haj, igaz? A Weasleyk tömegében el is veszik, nem? – kacsintott Sirius.

James szeme azonban felcsillant.

– Akkor talán mégsem olyan nehéz – vonta meg a vállát. – De azért nem szeretnék költeményeket hallani arról, hogy milyen árnyalatú vörös, ami senki máséhoz nem merhető.

Az iskolaelsőnek járó jelvény közben valamilyen úton-módon hirtelen előkerült. Már ott is volt James talárján.

– Nem tartod kicsit ironikusnak, hogy te fogsz felügyelni a kastélyban tekergő kósza lelkekre?

– James tökéletesen fogja teljesíteni a kötelességét – jelentette ki Remus.

– Ugye ez nem azt akarja jelenteni, hogy búcsút akar inteni a Tekergőknek?

– A Tekergőknek soha – tért végre magához James. – Tekergők mindhalálig, nem megmondtam?

– És mégis hogy képzeled összeegyeztetni a kettőt?

– Néha szögre akaszthatom a kötelességet, nem igaz? Hiszen minden szarvasnak szüksége van a szabadságra.

Remus a fejét csóválta, Sirius pedig elégedetten bólintott.

– Na, akkor tegyük fel végre ezeket a vonatra – mutatott a holmijuk felé.

James kényelmetlenül fészkelődni kezdett.

– Nekem igazából... A prefektusokkal kell lennem.

– Alig egy perce még azt mondta, hogy Tekergők mindhalálig – nézett Remusra és Peterre Sirius. – Most meg már el is hagy minket.

Aztán James zavarát látva – ami tényleg ritkán fordult elő vele – nevetni kezdett. Közelebb lépett hozzá, és megigazította azt a bizonyos jelvényt.

– Nem akarunk csalódást okozni egy bizonyos vörösnek, nem igaz? – veregette meg James hátát.

– Add át Lilynek, hogy üdvözöljük – tette hozzá Remus, és már el is indultak, hogy helyet találjanak maguknak a vonaton.

James néhány pillanatig még ott maradt, és a távolból nézte Lilyt.

Aztán Sirius hangja térítette magához.

– Áldásunk rátok! – kiáltotta, és egy enyhe szúróátkot küldött barátja feneke irányába, ezzel késztetve végre indulásra.

0 megjegyzés »
<< Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések >>

Kommentek :)