A név, amellyel nem nevezünk  

Posted by Deszy in

Az alábbi cikk - Ha még nem olvastad a 21. fejezetet, ami tegnap került fel, akkor hajrá, mert apró spoiler lehet a meglepi: http://hpfic.blogspot.com/2012/05/egy-dursley-roxfortban-21-fejezet.html - SPOILER a Roxforti Hírmondó egyik számából származó részlet. 

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog ez a meglepi is, és a hozzászólásoknak nagyon örülök! :D Lehet tippelni arra is, hogy vajon ki írta...


A név, amellyel nem nevezünk


A cikket kezdjük is egy tabuval, hogy aztán nyugodt lélekkel olvashassunk tovább!

Voldemort.

Tessék, kimondtam. Vagyis leírtam. Innentől már hátradőlhet mindenki, hiszen a nehezén túl vagyunk.

A nem nevén nevezés nem új keletű dolog. Nem a Sötét Nagyúrnak köszönhető, hogy elterjedt, eddig maximum csak nem tudtunk róla. A dolog nagyon is régre nyúlik vissza. Sokak számára meglepő lehet, de nem tőlünk, varázslóktól és boszorkányoktól ered, hanem varázstalan társainktól, a mugliktól.

A korai kultúrákat mélyen átitatta az ismeretlentől való félelem. A muglik mindenhol varázslatot sejtettek, még ott is, ahol szó sem volt ilyesmiről. Így született meg az úgynevezett tabu. Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni. Amikor egy szó vagy kifejezés tabunak számít, azt nem szabad kimondani.

El sem hinnénk, hogy milyen dolgok számítottak tabunak. Gondoltatok már például arra, hogy a szarvas vagy a farkas szavaink honnan erednek? Ugye nem? Pedig ez is a nevén nem nevezésnek köszönhető.

Adott két állat, amelyeket a muglik különböző okok miatt ugyan, de veszélyesnek tartottak. És ha kimondják a nevüket, akkor úgymond a falra festik az ördögöt, és a veszélyes jószágok még esetleg tényleg megjelenhetnek. Mit lehet akkor tenni? Írjuk körül őket! Az a szarvas és az a farkas állat. Ezek az alakok később lerövidültek, és bár az volt a cél, hogy elkerüljék az állatok nevének kimondását, pontosan az ellenkezőjét sikerült elérniük: akaratlanul is nevet adtak. És mint tudjuk, a neveknek ereje van.

Ez a szokás idővel végül eltűnt, de néha-néha megint felütötte a fejét, nem kis derültséget okozva a varázslók között. A leghíresebb nem nevén nevező a Babonás Bibericként ismertté vált középkori varázsló. Biberic annyira rettegett egyes lények nevének kiejtésétől, hogy élete végére már szinte semmit sem nevezett a nevén. Olyan kifejezéseket használt, mint a dolog, az a valami, és egyes források szerint tőle származik az izé szó is. Ahogy teltek az évek, Biberic egyre kevesebb szót mert kiejteni, és végül már alig értették meg, hogy mit akar elmondani. Babonás Biberic végül a halálát is félelmének köszönhette. Amikor megtámadta egy lethifold, képtelen volt kimondani a patrónus megidézéséhez szükséges szavakat, így végül a szörnyeteg bekebelezte.

A ma a legtöbb varázsló által Tudjukkiként ismert sötét varázsló gonoszsága olyannyira mély nyomot hagyott a varázslótársadalom kollektív tudatán, hogy nevét csak kevesen merik kiejteni. Sőt akadnak, akik nem is ismerik valódi kilétét.

De rántsuk le a leplet róla! Tom Rowle Denem néven jött a világra, örökölve édesapja, a mugli Tom Denem nevét. Származását ő maga is szégyellte, megvetette mugli gyökereit. Ennek hatására találta ki a nevet, amitől mindenki retteg: Voldemort. A történelembe már ezen a néven vonult be, de saját kortársai közül is csak kevesen merték így nevezni. (Közéjük tartozott két legnagyobb ellenfele, Albus Dumbledore és Harry Potter, illetve az őket követők körének, a Főnix rendjének és Dumbledore seregének tagjai.) Így ragadt rajta az Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén kifejezés, aminek rövidült alakja a Tudodki és a Tudjukki. Követői, a Halálfalók szintén más néven szólították, egyszerűen Sötét Nagyúrnak.

És habár Voldemort már hosszú évek óta legyőzetett, a rettegés még mindig él. Hiába folytatnak a kor nagy varázslói és boszorkányai – köztük igazgatónőnk, Minerva McGalagony professzor is – hadjáratot a szokás ellen, még mindig csak kevesen veszik a bátorságot, hogy Voldemortnak vagy Tom Denemnek nevezzék minden idők legsötétebb mágusát.

De álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el egy kicsit! Babonás Bibericket például valószínűleg mindannyian viccesnek, esetleg szánandónak tartjuk. Az viszont már eszünkbe sem jut, hogy amikor Tudjukkiként emlegetjük Voldemortot, mi is pontosan ugyanazt tesszük, amit ő. Egy bölcs varázsló mondta egyszer: „A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.”

This entry was posted on 2012. május 20., vasárnap at vasárnap, május 20, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

5 megjegyzés

Nagyon érdekes volt! Babonás Bibericet te találtad ki? Ezt fel fogod tölteni a Merengőre? Ugye, írsz még ilyet máskor is, mert érdekelne, hogy mi mindenről szólhat a Roxforti Hírmondó ;) Csak most gondoltam arra, hogy Liáék korosztálya hogyan viszonyul Dumbledore Seregéhez :) És ez olyan fura :D Végül is a DS a szemünk előtt alakult és fura azt olvasni, hogy a következő generáció egy lapon emlegeti a Főnix Rendjével. Nem tudom, hogy érthető-e amit el akarok mondani... :D De nem tudom, hogy ez miért furcsa nekem, amikor Harryékkel is hasonló a helyzet, lehet, hogy azt már megszoktam :)
Az a tippem, hogy Rosenak köszönhetjük a cikket :)vagyis neked XD

2012. május 20. 15:14

Szia megint! :D

Igen, Babonás Bibericet én találtam ki. Reggel, még félálomban gondolkoztam a cikken, és beugrott ez a név, és olyan Rowlingosnak éreztem. Úgyhogy gyorsan kipattantam az ágyból, még mielőtt elfelejtem. :D

Még nem tudom, hogy feltöltöm-e Merengőre, egyelőre még az új fejezetet sem tettem fel. (Amit mindjárt pótolok is. :D)

És előfordulhat, hogy írok még ilyesmit, de nem tudom. Majd meglátjuk. :)

Ami a DS-t illeti. Siriusnak van egy olyan megjegyzése a filmben, hogy most Harryék jönnek. És amikor ezt hallottam, akkor gondoltam bele, hogy persze, a Főnix rendje is harcolt, de a második varázslóháborút nem ők, hanem a DS nyerte meg. Persze ők is küzdöttek, ez tény. De az első varázslóháború megvívása a Főnix rendjének "feladata" volt, a másodiké pedig a DS tagoké. Így nyilván legendákká váltak. Ami csak egy lázadó diákkörnek indult, végül eldöntötte a világ sorsát.
De amúgy értem, mire gondolsz. :)

Pussz:
Deszy

2012. május 20. 15:59

Szia!
Nagyon tetszett a történet, főleg Babonás Biberick alakja. Mondhatnám, üde színfoltja volt a történetnek. :) Én arra tippelek, hogy Hugo írta, mivel a fejezetben is ő említette tudodkizést.
Már olvastam Tőled cikkeket, de még mindig magával ragadó, ahogy írsz (mind cikket, mind történeteket). A cím is nagyon tetszett, egyből felkeltette az érdeklődésemet. :)
Gratulálok ehhez a novellához, csak így tovább! Remélem, még sok mindent olvashatunk majd tőled! :)
Puszi: Diana99

2012. május 20. 16:14
Lory  

Szia!
Ez most kettő az egyben kritika lesz, mivel most olvastam a 21. fejezetet és a cikket is:)
Ami a fejezetet illeti, mint mindig, most is nagyon tetszett.Egészen megkedveltem a fan klubot :D Arra viszont már nagyon várok, hogy többet is megtudhassunk a Dahlia álma beli lányról.
A cikk szintén nagyon érdekes volt. Azt hiszem, ennyi idő után már érdemes is ösztönözni a varázsvilágot, hogy ki merjék mondani Voldemort nevét. Kíváncsi leszek, hogyan alakul majd a sorsa a Roxforti Hírmondónak.

2012. május 20. 19:31

Szia Lory!

Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet is, meg a cikk is. :D Az álombéli lány hamarosan megint feltűnik majd. :P
És igen, szerintem érdemes lenne rávenni végre a varázslókat, hogy használják Voldemort nevét. :)

Pussz:
Deszy

2012. május 20. 20:25

Megjegyzés küldése

Kommentek :)