LP - Semmi sem a régi  

Posted by Deszy in

Ez a kis szössz a tegnap este emlékére született, mikor is az LP rövidítésre azt hittem, hogy Lily/Piton, de közben a Linkin Parkról volt szó. xD Viszont ennek örömére elhatároztam, hogy írok egy LP című történetet, Lilyvel és Pitonnal a főszerepben. Nos, ez lenne az. Közben viszont rájöttem, hogy trilógia lesz ebből, ami időben visszafelé fog haladni. Ez tehát az LP trilógia első darabja. :)
Ezúton köszönöm Rebinek, Tündinek és Kingának (ha valakit kihagytam bocsi, már este volt) a tegnapi késő esti fárasztóan vicces beszélgetést, aminek ez a szössz az eredménye. :D
(Ha pedig nem tudod, miről is van szó, irány a Facebook oldalam, és te is csatlakozz a kis csapatunkhoz! :D)
Javítás: Mégsem 3, hanem 4 részes lesz. :D





LP – Semmi sem a régi


Things aren't the way they were before
You wouldn't even recognize me anymore”

Egy fekete hajú fiú fut a réten, egy vörös hajú lány pedig utána. Lehuppannak a fűbe, és együtt nevetnek, míg ki nem fújják magukat kicsit. Aztán a lány csillogó szemekkel megint felpattan, és elkiáltja magát:

– Te vagy a fogó!

A fiú lassan feltápászkodik, de nem kezd el a lány után rohanni. Néhány másodpercig még bámulja. Tudom, mi jár a fejében. Csodálja a lányt, és nem akarja elhinni, hogy ilyen szerencséje lehet. Soha nem volt barátja, most pedig hirtelen egy kincset talált. Egy tündöklő drágakövet, egy illatos virágszálat. Fehér liliomot saját élete közönséges gyomjai között.

Aztán mielőtt az előle loholó lány eltűnhetne az egyik fa mögött, a fiú lehunyja a szemét, a következő pillanatban pedig már a lány előtt áll. Ő észre sem veszi, nekiszalad, és együtt zuhannak a puha fűbe. A lány kacag, a fiú nem, de azért egy halvány mosolyt ő is megenged magának. Aztán lágyan, mintha félne, hogy eltöri, megérinti a lány vállát.

– Megvagy! – suttogja.

– Csaltál, Persi! Ez nem éri.


Mi vagyunk azok. Pontosan emlékszem minden másodpercre, amit együtt töltöttünk. Te voltál a fény, ami beragyogta szánalmas életemet. Te adtál értelmet annak, hogy megszülettem. Előtted soha nem értettem, a boszorkány anyám vajon miért hozott a világra. De aztán már tudtam. Azért, hogy téged megismerhesselek.

Itt fekszem a porban. Az életem utolsó percei vízesésként folynak ki az ablakon, én pedig csak egy dologra tudok gondolni: rád.

Tudnod kell. Tudnod kell, mielőtt még késő lenne. Tudom, hogy a pokolba kerülök, és soha többé nem érezhetlek. Mert bár hosszú évekkel ezelőtt elmentél, mindig magam mellett érezlek, mélyen a lelkemben és a gondolataimban mindig magammal hordalak. De te a mennyországban vagy, én pedig...

Akármilyen keményen próbálkoztam is, az én bűneimre nincs megváltás. De azt akarom, hogy tudd, próbáltam. Próbáltam jó lenni, próbáltam méltó lenni hozzád. Akkor régen, a zsírós hajú kisfiú mindennél jobban próbált méltó lenni hozzád. Most pedig, a felnőtt férfi mindennél jobban próbálta helyrehozni annak a zsíros hajú kisfiúnak a baklövéseit.

Ahogy itt fekszem, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha látnál, talán meg sem ismernél. A dolgok megváltoztak azóta. Még húsz év sem telt el, én pedig még negyven sem vagyok, de megöregedtem. Egy öregember vagyok, hátam mögött megbocsáthatatlan bűnökkel. Semmi sem olyan, mint akkor régen volt.

Még érzem a fű illatát, és a hajad puhaságát, ahogy mellett heversz a fa alatt. De ez már nem az a hely, és nem az az idő.

Egyszer elárultalak, és ezzel magamat is elárultam.

De Harryt. Harryt próbáltam megvédeni. Neked. Érted. Értünk.

De mindennek a végén, ez mind semmit sem számít. Próbálkoztam, még mindig próbálkozom, és olyan messzire jutottam. De elbuktam. El kellett buknom. Mindent el kellett veszítenem.

Szeretnék megint az a fiú lenni, hogy ezúttal másképp csinálhassam. Most már okosabb vagyok. Tapasztaltabb. Már képes lennék a helyes döntéseket meghozni, hogy veled lehessek. Hogy együtt lehessünk. Elvinnélek messzire, távol Voldemorttól, távol mindentől. Csak ketten lennénk. Együtt lennénk.

De már túl késő. Vár rám a halál. Vár rám a pokol.

De neked tudnod kellett...


There's only one thing you should know
I tried so hard
And got so far
But in the end
It doesn't even matter
I had to fall
To lose it all
But in the end
It doesn't even matter”

This entry was posted on 2012. július 1., vasárnap at vasárnap, július 01, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

6 megjegyzés

Nagyon jó lett. Szomorú, de mégis csodás. Kérünk még ilyet! SOKAT! NADON SOKAT! :P

2012. július 1. 14:51

Szia!

Örülök, hogy tetszett. Hát, igen. Piton. Nekem ő összekapcsolódik egy mindent átható szomorúsággal és gyötrődéssel, szóval...
De nagyon örülök, hogy tetszett! :D És még fogok írni ilyet, remélem, abban sem fogsz csalódni. :)
Köszi, hogy írtál!

Pussz:
Deszy

2012. július 1. 15:03

Songfic :D
LP -> visszanézve, vagy 3szor említettük, meg, hogy LP=Linkin Park xD
Jó kis TRIlógia lesz ez :P Érdekelnek ezek a songfic-szösszenetek *.*
Ja és Deszy: Esti fárasztásra bármikor készen állok o.O

2012. július 1. 18:37

Szia!

Hát, végül tetralógia lesz. :P De azért gondolom, ez nem zavar nagyon. :))
És az esti fárasztások bármikor jöhetnek. :)

Pussz:
Deszy

2012. július 1. 22:34

Nem tudok mást írni, csupán azt, hogy gyönyörű volt. A dalt is elindítottam közbe, de a szemem úgy falta a sorokat, hogy elolvastam mielőtt végigért volna a szám. Kinga valószínűleg megfojtana ha tudná, hogy azt hiszem soha nem hallgattam LP számot, hacsak a rádióban nem...(Remélem nem olvasta Kinga, fiatal vagyok és élni akarok!!!) Mindez nem mondható el Perselusról. Bevallom, engem nem viselt meg annyira a halála, bár már arra sem emlékszem, hogy milyen érzések kavarogtak bennem akkor amikor először olvastam bármelyik HP kötetet. :'( Pedig én emlékezni akarok! Örülök, hogy megszületett ez a songfic :D Még sok olyan estét szeretnék... Viki majdnem gutaütést kapott, amikor látta, hogy miről maradt le (Na igen, én is azt mondom, kár lett volna kihagyni!!!!) Tündi

2012. július 2. 22:34

Szia!

Örülök, hogy tetszett. :D Amúgy igazából sokáig én sem tudtam, hogy szeretem a Linkin Parkot, de már évek óta rájöttem, hogy igen. Mondjuk igaz, hogy csak néhány ismertebb számukat hallgatom, de azokat nagyon szeretem. :)
Piton. (Nekem mindig Piton marad, ez van. xD) Nekem ő a kedvenc karakterem szerintem, mert elképesztően összetett, és nagyon jól van megírva. Mélységei vannak, múltja van. És én megsirattam, a film alatt pedig gyakorlatilag háromnegyed órás sírás onnantól, hogy Voldemorttal beszélget, mielőtt megöli...
Még néhány ilyen egyébként biztosan lesz, szóval... :)
Egyébként pedig Vikinek üzenem, hogy én is sajnálom, hogy kimaradt belőle, de reményeim szerint még sok ilyen lesz! :D

Pussz:
Deszy

2012. július 2. 23:35

Megjegyzés küldése

Kommentek :)