Egy szebb nyár  

Posted by Deszy in


Ezt a szösszt a 30 napos írás kihívás keretében írtam. Az első napi feladat az volt, hogy egy könyv utolsó mondatával kezdjük el a saját történetünket. Épp az Azkabani fogoly volt nálam, szóval ha az első mondat ismerős, ne lepődjetek meg! :D

Egy szebb nyár


Abban a biztos tudatban indult el a pályaudvar kijárata felé, hogy ez a nyár az eddigieknél sokkal, de sokkal kellemesebben telik majd... Dahlia biztos volt benne, hogy ha a szüleit békává kell is változtatniuk – természetesen csak ideiglenes – Teddy és James akkor is gondoskodnak róla, hogy ott legyen az esküvőn.

Már a gondolattól táncolhatnékja támadt. Folyton olyasmiken gondolkozott, hogy vajon ezúttal milyen színű haja lesz a vőlegénynek, meg hogy vajon az esküvők a varázslóvilágban is úgy zajlanak-e, mint a mugliknál.

Gondolataiból egy női hang rántotta vissza.

– Dahlia! Dahlia várj! – Vicnek futnia kellett, hogy utolérje őket. Vernon olyan tempót diktált, hogy érezni lehetett, minél előbb el akarja hagyni még az állomás mugli részét is, mert úgy érzi, mindenhonnan varázslók lesnek rá. – Olyan gyorsan eltűntél, meg sem tudtam kérdezni. Lennél az egyik koszorúslányom?

Vernon felől dühödt morgást hallott, de nem érdekelte. Ő nyilván azt hitte, hogy ez azt jelenti, hogy valami áldozati oltárra állítják, és mindenféle ördögi szertartásokat hajtanak végre. De habár Dahlia sem tudta pontosan, mire számítson, Vic csillogó szemeibe nézve eszébe sem jutott ilyesmi.

Sőt, hihetetlen öröm járta át a felkérésre. Újra és újra bizonyosságot kapott arról, hogy családtagnak tekintik, hogy a barátjuknak tartják, és ez mindennél többet jelentett neki.

– Nagyon szívesen – válaszolta, és megölelte Vicet. – De ígérd meg, hogy nem adsz ránk valami sárga csipkecsodát.

– Ettől nem kell tartanod – nevetett Vic. Aztán mintha csak most venné észre a Dursley szülőket, komolyabb hangnemre váltott. – Még nem ismerjük egymást. Victoire Weasley vagyok, és természetesen Önöket is nagyon szívesen látjuk az esküvőn.

Vernon feje lila színt kezdett ölteni, úgyhogy mielőtt valami gorombát válaszolhatott volna, Dahlia közbeszólt.

– Vic, nekünk most mennünk kell. Küldj baglyot a részletekkel! – Azzal most már ő kapcsolt nagyobb tempóra, és ráncigálni kezdte a szüleit a kijárat felé.

This entry was posted on 2012. július 2., hétfő at hétfő, július 02, 2012 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 megjegyzés

Megjegyzés küldése

Kommentek :)