Boldog születésnapot!  

Posted by Deszy in

Boldog születésnapot!



Harry még mindig alig fogta fel, hogy anélkül ünnepelhette a születésnapját, hogy aggódnia kellene. Persze, mindig akadt egy-egy gonosz varázsló, akivel aurorként szembe kellett néznie, de Voldemort már nem volt az életében.

Nehéz volt bárkinek is beszélnie róla, talán egyedül Ginny értette meg, mire is gondolt az első években, amikor kicsit úgy érezte, elveszítette egy darabkáját. Voldemort az élete része volt minden értelemben. Amellett hogy kísértette minden nap, jelen volt az elméjében, és magában hordozta egy részét is. Amikor eltűnt, minden furcsának tűnt.

Nem lehetett volna boldogabb, amiért végre legyőzték, és nem kellett többet féltenie a szeretteit, de a békesség, amit annyira várt, nem érkezett el olyan gyorsan, mint arra számított. A legtöbben könnyen visszaszoktak a régi életükbe, így volt ezzel még Ron és Hermione is, de neki ez több időbe telt.

De mindennek már sok-sok éve, és most már tényleg nyugodt lehetett.

– Boldog szülinapot, Apa! – szaladt oda hozzá apró lábain Lily, közben pedig már az ég felé nyújtogatta két kis karját. Harry nem okozott neki csalódást, amint odaért, felkapta a lányát, és a bal kezére ültette.

Lilyt egyáltalán nem zavarta a hirtelen magasság, gondolkozás nélkül hajolt az arcához, hogy cuppanós puszival ajándékozza meg. Egyszer jó kviddicsjátékos lesz belőle, gondolta Harry magában. Bár ezen nem is kellett volna meglepődnie, az édesanyja hivatásos.

– Kapok ajándékot? – kérdezte csillogó szemekkel, és reményteljesen nézett rá. Harry most már nem tudta visszafojtani a kacagását.

– Nekem van szülinapom. Nem nekem kellene ajándékot kapnom?

Lily hirtelen ráncolni kezdte a homlokát, mint aki mélyen elgondolkozott.

– Igazad van, Apa. – Azzal félelem nélkül ugrott le apja karjáról. Túlságosan vakmerő, ebből még baj lesz, állapította meg Harry.

Közben Ginny is megjelent, és nevetve figyelte, ahogy Lily a szobájába szaladt.

– Hova siet ennyire?

– Valószínűleg az ajándékomért. – Harry még mindig elgondolkozva bámult legkisebb gyermeke után. – Előre félek, mit fog csinálni pár év múlva. Ugyanolyan makacs és határozott, amilyen az anyja.

Ginny játékosan meglegyintette a vállát.

– Nem is tudom, kire ütött a másik két gyerek. Néztél te már a fiaidra?

Harry gondterheltem sóhajtott fel. Albusszal talán nem lesznek olyan nagy gondok, de Jamesen már most látszott, hogy bajkeverésre született. De soha nem tudta igazán megfegyelmezni, ez a feladat mindig Ginnyre várt. Albus külsőre juttatta eszébe mindig az édesapját, James azonban a természeténél fogva túlságosan is Siriusra emlékeztette. És ki tudna megzabolázni egy igazi Tekergőt?

Ginny közelebb hajolt, ezzel visszarángatva Harryt a földre.

– Boldog szülinapot! – csókolta meg, de épp amikor már kezdtek volna belemerülni a dologba, James és Albus félbeszakították őket.

– Fúj! – nyögött fel James, és közben még undorodó arcot is vágott.

– Mit csináltatok már megint? – feddte meg őket Ginny, hiszen a két fiú talpig sárosan érkezett vissza a kertből. Harry elképzelni sem tudta, hogy csinálták, de még a hajukból is megszáradt sárdarabok potyogtak. – Azonnal fürödjetek meg, mielőtt a nagyi ideér!

Albus el is indult, James azonban csak nevetett, és szándékosan félrerántotta Sirius édesanyjának portréja elől a függönyt, a nő pedig rögtön rákezdett a sárvérűekről írott beszédének.

James kuncogott, és még visszaszólt a lépcsőtől.

– Tévedni tetszik! Ez nem sárvér, ez csak sár.

Harry a fejét csóválta. Határozottan sok gondjuk lesz még Jamesszel.

– Apa, Apa! – kiabálta Lily, és kezében egy papírral rohant le a lépcsőn. – Itt az ajándékod! James segített megcsinálni!

A kislány izgatottan nyújtotta át neki a papírt, aminek a sarkára még egy piros masnit is ragasztott.

Harry ekkor kezdett csak igazán, szívből nevetni. Egy montázs volt az aznapi róla írott cikkekből. Lily még bizonyára nem tudta elolvasni őket. A kis túlélő újabb szülinapot élt meg, Isten éltesse Harry Pottert, a megmentőt!, A kiválasztott élete címszavakban

Ilyen és hasonló címeket olvashatott, aztán megtalálta a legjobbat, és szinte meg sem kellett néznie, hogy tudja, ki a szerzője. Harry Potter és a nagy átverés – Nem is július 31-én született?

Lily felhúzta az orrát, és kérdőn nézett rá.

– Nem tetszik? – kérdezte elkámpicsorodott hangon.

Harry lehajolt, hogy megint felkapja a lányt, és egy puszit nyomott az orrára.

– Hát persze, hogy tetszik. Gyönyörű!

És Harry életében először tényleg szívesen látta a cikkeket, amiket róla írtak. Na nem a rengeteg sületlenség miatt. Hanem mert tudta, hogy a lányának egy cseppet sem számít, hogy az édesapja híres, ahogyan neki sem számított. Csak az volt a fontos, hogy végre nyugodtan ünnepelhet a családjával.

This entry was posted on 2013. július 31., szerda at szerda, július 31, 2013 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

2 megjegyzés

Nagyon tetszett! Siess a következővel! :D

2013. augusztus 12. 2:10
Névtelen  

Mikor jön a következô????

2013. szeptember 8. 15:15

Megjegyzés küldése

Kommentek :)